Az emlékmű a MKASZ székházának udvarán.

Fotó és jogok: FSZEK

1944 tavaszán az 1939. évi II. törvénycikk, az ún. honvédelmi törvény alapján felállított 401-es és 402-es számú speciális munkásszázadokba a kormány által nem kívánatos baloldali elemeket és zsidó származásúakat sorozták be. Kossa István -akkori Beszkárt (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt.) ellenőr, aki később az ‘50-es években több miniszteri pozíciót is betöltött- Dunától a Donig című könyvében a 401-es század történetét és pusztulását örökíti meg a behívástól a sülysápi internáló táboron át a doni katasztrófáig (a Vissza a Dunához a voronyezsi áttörés után veszi fel a fonalat). A több, mint 300 behívottból 52 tért haza a munkaszolgálatból.

A MKASZ 1945. augusztus 4-i ülésén határozta el mártírjainak emlékére egy műemlék felállítását. Az 1946. április 25-i megemlékezésen átadott obeliszk alakú emlékmű csúcsán egy ökölbeszorított jobb kéz, valamint az oszlopon a szakszervezet 25 halottjának neve került elhelyezésre:

Ankucza Jenő (beszkárt intéző, munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el)

Bognár Sándor (kalauz)

Egri Ferenc (kalauz, munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el, nevét viseli a BKV Akácfa utcai székházának kultúrterme)

Fazekas 2 Ferenc (beszkárt intéző, munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el)

Uhl Gyula (HÉV motorkocsivezető, munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el, a cinkotai HÉV főműhely vette fel a nevét)

Gaál Nándor (beszkárt intéző, munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el, neve hol Gál-ként, hol Gáll-ként szerepel)

Gruber Miklós (munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el)

Gyulai Pál (munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el)

Hidas István (1944 őszén deportálták

Juhász Péter (koncentrációs táborban halt meg Németországban, gyermekotthon vette fel a nevét)

Kéri Lajos (munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el)

Kótai Imre (1944 őszén deportálták)

Kovács 7 Mihály

Kuróczi Pál (1944 őszén deportálták, neve Kurcziként szerepel oszlopon, óvoda vette fel a nevét)

Mrávik Ferenc (koncentrációs táborban halt meg Németországban)

Németh 9 István (kalauz, munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el, nevét a téliesített balatonszéplaki beszkárt üdülő vette fel)

Oláh Ferenc (kalauz, munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el)

Ónodi József (kalauz, munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el, bölcsöde vette fel a nevét)

Pataki 2 István (1944 őszén deportálták, a sopronkőhidai börtönben halt meg, nevét viselte a kőbányai Szent László tér)

Paróczai Ernő (munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el)

Pásztor Imre (sofőr, munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el, nevét garázs és a balatonszéplaki nyári beszkárt üdülő viselte)

Pirók Gyula (kocsivezető, munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el, a 20. kerületben utca, csepelen a beszkárt üdülő és az egykori ferencvárosi pályafenntartási telep viselte a nevét)

Récsei Ernő (munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el, a Domonkos utcai buszgarázs vette fel a nevét)

Sárszegi Ernő (nyilasokkal való tűzharc következében esett el)

Szabó 2 Pál (kalauz, munkaszolgálatosként a keleti fronton esett el, a volt Thököly út 164 alatti kultúrotthon viselte a nevét)

Tóth Lajos (Koncentrációs táborban halt meg Németországban)

Az 16:10 perckor kezdődő eseményt a Magyar Rádió élőben közvetítette, valamint a filmhíradó is tudósította.

Az MTI fotóriportja: Nemzeti Archívum | Ünnepség - A BSZKRT mártírjai emlékmű felavatása (nemzetiarchivum.hu)

Ezután minden évben megkoszorúzták az emlékművet. Az 1947-i megemlékezésre a szakszervezet kezdeményezésére beszkárt dolgozói társadalmi munkában 25 vörös padot eszkábáltak, midegyiken egy kis táblán feltüntetve kinek az emlékére készítették. A padok a Bajza utca és a Dózsa György út közti szakaszon álltak.

Az 1948-as alkalom tiszteletére aznap vasárnap délben -a ceremónia megkezdésekor- Budapesten 1 percre leállt a közlekedés, majd Győri Illés István elszavalta Vörös padok című versét.

Az emlékmű később átkerült a szakszervezet Csengeri utcai székházának halljába, majd 1966 az új Köztársaság (II. János Pál pápa) téri központban került elhelyezésre. A szobor sorsával kapcsolatosan megkerestem a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetségét is, de nem tudtak segítségemre lenni.

Mellékszálkként szeretném megjegyezni, hogy a 401-es különleges munkásszázad két kerettagja (akik többedmagukkal 196-ból 124 munkaszolgálatost végeztek ki) volt az, akiket 1945. február 4-én az Oktogon lámpaoszlopra húzva akasztottak fel (az ítélkezés jogszerűségébe nem szeretnék belefolyni).

Tudom, hogy a cikknek nem kevés politikai vetülete van, de kérem mellőzzük a politikát az oldalon!

Ajánlott írások a munkaszolgálatos századokról:

Kiss Gergő Barnabás - Szabó Péter: Munkaszolgálatosok a Donnál

http://epa.oszk.hu/.../EPA00018_hadtortenelmi_2004_03...
Csősz László, Martina Fiamova, Gidó Attila, Kunt Gergely, Laszák Ildikó, Nina Paulovicova, Pejin Attila, Vajda Júlia - Munkaszolgálat a második világháború idején a történelmi Magyarország utódállamaiban

Források:

Magyar Nemzet 1946.04.25

Szabad Nép 1946.04.27

Népszava 1947.04.26

Szabadság 1947.04.27

Népszava 1948.04.24

Világosság 1948.04.27

Közlekedés 1980/4. szám

adt.arcanum.hu

Tóth Mihály - A villamosvasút munkásmozgalmának történetéből

Kossa István - Dunától a Donig

Kossa István - Vissza a Dunához