Miről is szólhatna a blog illetve az új év első bejegyzése, mint egy 2024-es pályaszámú villamoskocsiról? A 2024-es Combino túl kézenfekvő lenne, sok újévi közlekedésbarát evvel a járművel köszöntötte az évet. Lehetne akár a 2024-es pályaszámú H típusú ikerkocsiról is megemlékezni, én azonban egy tán még érdekesebb élettörténettel bíró villamost választottam, mely jól illusztrálja mennyi tulajdonosváltás is zajlódhatott le bizonyos esetekben Budapesten.
A Budapest-Budafoki Helyiérdekű Villamos Vasút (BBVV) a törökbálinti vonalának átadásával kapcsolatban 1914-ben és 1918-ban összesen 25 db motorkocsit szerzett be a kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyártól. A motorkocsik a vonalszakaszon (Budafok-kitérőtől kifelé) alkalmazni kívánt 1000 V-os üzemnek megfelelően két db 75 LE-s (Ganz TS 100 típusú) 1000 V-os motorral lettek felszerelve. A járművek üzembe helyezése nem zajlott le zökkenőmentesen. Az első 10 db 1914-ben gyártott kocsi nem készült el a vonal átadására. Az 1914. június 23-án átadott relációra az első motorkocsik műtanrendőri vizsgájára 1914. júliusa és 1915. márciusa közt került sor. Ennek a szériának volt tagja írásom alanya a 43-as pályaszámú kocsi. A BBVV-nél az E típusjelölést kapó sorozat utolsó 15 példányának üzembehelyezése 1918-ra csúszott, de így is, mint pótkocsik lettek a forgalom számára átadva, mert a Ganz gyár a háború alatti anyaghiány miatt nem tudta leszállítani őket (ezen kocsik motorkocsivá alakítása csak 1921 és 1928 közt valósult meg!). Ezek következtében a törökbálinti vonalon maradtak az 550 V-os táplálásnál a húszas évek elejéig. A BBVV hivatalosan 1917-ben került a Budapesti Helyérdekű Vasutak (BHÉV) tulajdonába (a BHÉV már 1906-ban megszerezte a BBVV részvényeinek a többségét). A 43-as pályaszáma evvel párhuzamosan 2043-ra változott. A BHÉV -a fővárosi összes villamos társaságával együtt- 1918-ban őszén községesítve lett a Budapesti Egyesített Városi Vasutakban (BEVV). A BHÉV önállósága a BEVV felszámolása során állt vissza 1921-ben. 1925-ban a BHÉV újonnan bevezetett típusjelöléssével a volt BBVV E sorozatú motorkocsik az M V jelölést kapták. 1933-ban újabb tulajdonosváltás történt, ugyanis a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (Beszkárt) átvette a BHÉV-et, mely 1935-ig még megtartotta önállóságát. 1949-ben Nagy-Budapest létrehozásával kapcsolatban üzemenként felosztották a Beszkártot. A BHÉV jogutódja előbb a Fővárosi Helyiérdekű Vasút Községi Vállalat (1949-1950), majd a Fővárosi Helyiérdekű Villamosvasút (FHÉV) lett. 1951-ben indult meg a csepeli gyorsvasút (ma H7) amihez kapcsolódóan a Pesterzsébet és Csepel közti vonal feszültségét felemelték 1100 V-ra, ezért az M 2043-as kocsit, -amely korábban még a BHÉV-nél a dél-pesti vonalakra kerülhetett- két darab vezérlőpótkocsival egy “Micsurin vonattá” azaz egy ingaszerelvénnyé alakították: M VI 2236 (vezérlőpót) + M V 2043 (motorkocsi) +M VI 2239 (vezérlőpót).
Az 1952-es év kezdetén -gazdaságossági okokra hivatkozva- a BHÉV üzemeltetését átvette a Magyar Államvasutak és a szentendrei, a gödöllői, valamint ráckevei vonal járműveire a MÁV-BEV (Budapest Elővárosi Vasutak cégjelölés került (a dél-budai viszonylatok az FVV kezelésébe kerültek.
Az előbb említett szerelvény 1953. április elsején a rákospalotai (Rákospalota, Czabán Samu -ma Széchenyi- tér – Rákosszentmihály, Csömöri út, avagy az ekkortól 69-esként jelölt viszonylat) hévvel együtt átkerült a Fővárosi Villamosvasúthoz (FVV). A vezérlőpótkocsikat átalakították motorkocsikká és egykori típustársaik (BKVT, valamint BVKV F1 típus) közé sorozták őket (M VI 2236-> 1633, M VI 2239-> 1634) és 600 V-os berendezésekkel szerelték fel őket ahogyan az M V 2043-t is mely, a 2024-es pályaszámot kapta az FVV-től. A 2024-est 1957. május 22-én a Füzesi főműhelyben acélvázas szekrénnyel, valamint 1924-es pályaszámmal látták el. 1963-ban a dél-budai hévek visszakerültek az FVV-hez, a nagytétényi és a budaörsig rövidült szakaszokon megszűnt az 1000 V-os táplálás. Ennek okán megkezdődtek a volt M V-ös, és a (rokon) BKVT eredetű V típusú motorkocsik ikresítése. Az 1924-est az 1926-ossal (ex-BBVV 44, ex M V 2044) kapcsolták párba 1963. április 8-án, előbbi a 1935-ös, utóbbi az 1934-es jelölést kapta. A páros már a BKV (Budapesti Közlekedési Vállalat) égisze alatt, 1976 folyamán került Budafokról Angyalföldre. Észak-pesten gyakorta váltotta állomáshelyét Angyalföld és Újpest kocsiszín között. Az ikerkocsi nagyobb pályaszámú tagjának (az írás alanyának) selejtezésére 1984. augusztus 15-én került sor, míg az 1934-es csak leállításra került, végül 1986-ban hegesztőkocsivá alakították 4378-as számon (ma is megvan, Budakalászon tárolják).
Az M 2024-es kocsiról a felvétel valamikor 1952 és 1957 között készült. A dél-budai vonalakon 1952 és 1958 közt alkalmaztak betűjelzéses viszonylatokat. A T a Móricz Zsigmond körtér-Törökbálint relációt jelentette, a nagy kör alakú tábla a sebesvonatot jelezte az utazóközönség számára.
Források:
villamosok.hu
100 éve indult útjára a Budapest-Budafoki Helyiérdekű Villamos Vasút (BKV kiadás)
A főváros tömegközlekedésének másfél évvszázada
Komjáthy Zoltán feljegyzései
